Wendigo
A Wendigo az indián mitológában:
Az indián törzsek mitológiájában a Wendigo egy rosszindulatú, természetfeletti lény. Általában óriásként írják le, akinek jégből van aszíve. A teste csontvázszerű és deformált, nincsenek ajkai és lábujjai. Az indián mitológia szerint úgy lehet megölni, ha összetörik a szíve.
A Wendigo mítosz megismerése felfedezők és misszionáriusok által a 17. századba nyúlik vissza. Meglehetősen általánosítva vérfarkasként ördögként vagy kannibálként írják le.
A Wendigóról általában azt feltételezték, hogy egyszer ember volt. Azonban különböző eredetét írják le a mítosz variációiban. Egy vadász Wendigóvá válhat, ha találkozik vele az éjszaka az erdőben vagy ha valakit alvás közben megszáll a szelleme.
Amikor a mítosz "emberevő" elemét hangsúlyozzák, azt feltételezik, hogy bárki, aki holttesteket eszik éhínségben, végül Wendigóvá válik. Az egyetlen módja, hogy megsemmisítsenek egy Wendigót, az az, hogy meg kell olvasztani a szívét, ami jégből van. Nem is olyan régen egynek tekintették Bigfoot-tal (Nagyláb) vagy a Sasquatch-csal, de kevés rá a bizonyíték a bennszülött folklórban.
Ezt a mítoszt talán elrettentő és figyelmeztető meseként használták olyan északi törzsek, akiknél a tél rettenetesen hosszú és keserű volt és vadászaik gyakran kerültek csapdába hóviharokban, menedék nélkül és időként saját törzsük tagjait fogyasztották. Az éhezésre való utalás lehet, hogy a Wendigo-ról úgy tartják, hogy amikor nem állt rendelkezésére emberi hús, akkor mohákat és más, rossz ízű ételeket fogyasztott. A testének deformációja összefüggésbe hozható az éhezéssel és a fagyással, tehát a Wendigo mítosza a tél keménységen, valamint a kannibalizmus tabujaként alapulhatott.
A 20. század elején Wendigo gyilkossági kísérletek történtek Kanadában. Egy antropológus, Morton Teicher leírta az állítólag klinikai tüneteit, ugyanis azt hitte magáról, hogy Wendigo, a tüneteket pedig Windigo Pszichózis-nak nevezte el.
Néhány történetben a Wendigo sokáig követi a magányos vándort. Amikor a vándornak gyanússá válik a dolog és megfordul, a Wendigónak mindig sikerül eltűnnie, úgy, hogy elbújik egy fa mögött és a vándor nem veszi észre. Amikor a követett személy elkezd egy idő után hisztérikussá válni és futni kezd, ezzel hibát követ el. A Wendigo ekkor lecsap. Ha valaki túléli a Wendigo támadását, betegséget kapnak tőle, a Wendigo-lázat, rémálmok jelentkeznek és nagy fájdalom a lábaikban, majd a fertőzött emberek befutnak az erdőbe.
A legátfogóbb forrás a Wendigóról John Robert Colombo antológiája, amely történeteket és verseket tartalmaz a Wendigóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése