KOPOGÓ SZELEM EREDETE!

Kopogó szellem
Miközben kezdetben „zajos szellemeket” jelentett, a modern időszak definíciójában most fizikális természetfeletti aktivitást jelen az otthonokban, például rejtélyes zajok zavarok, mozgások, tárgyak mozgása. A kopogó szellem aktivitásához hozzátartozik a kövek vagy más kisebb tárgyak leesése, tárgyak mozgatása vagy hajítgatása, köztük nagyobb bútorok mozgatása is; hangok, nagy zajok és sikoltások; különböző szagok, amelynek a forrását nem találják (pl. dohányszag, amikor senki sem dohányzik). Ismernek kopogó szellemeket, akik bezavarják a telefonokat, az elektronikus berendezéseket és megzavarják a világítást (pislákoló fények). A kopogó szellem teljesen vagy részlegesen is láthatóvá válhat. Néhány kopogó szellemről azt mondják, hogy megcsípi, megharapja, megüti, szexuálisan zaklatja az ott lakókat.


Tulajdonságok

Az 1970-es évek végén Alan Gauld és A.D. Cornell parapszichológusok számítógép elemzést végeztek az 1800-as évek óta összegyűjtött ügyekről. Azonosítottak 63 általános jellemzőt, amelyek tartalmazzák többek között a következőket: az estek 64%-a kicsi tárgyak mozgatásával járt, 58%-a éjszaka volt a legaktívabb, 48%-át jellemeztek különböző kopogó zajok, 36%-a nagy tárgyak mozgatásával járt, 24%-a egy évnél tovább tartott, 16%-ot jellemzett kommunikáció a szellem és a közvetítő között, 12% -a zárt ajtók és ablakok kinyitásával járt. A Gauld-Cornell elemzés az esetek mintegy 9%-át démonoknak tulajdonította, 7%-át boszorkányoknak, és 2%-ot pedig a halottak szellemeinek.


Viselkedés

Általában a kopogó szellem tevékenység hirtelen kezdődik és hirtelen is fejeződik be. Ennek időtartama több órától több hónapig is terjedhet, mindazonáltal néhány ügy kapcsán azt állították, hogy több évig tartott. A tevékenység majdnem mindig éjjel történik és igényli élő személyek jelenlétét. Jellemzően az a közvetítő, akire a szellem fókuszál vagy mágnesként idézi a kopogó szellemet. A közvetítő általában nő és 20 évesnél fiatalabb.


Különbségek a kopogó szellem tevékenység és a szellemjárás között

A szellemjárások az elhunyt emberi lényeknek a szellemei, akik gyakran jelennek meg bizonyos helyeken. A kopogó szellemek egyáltalán nem lehetnek szellemek.
Néhány elmélet szerint a kopogó szellemek olyan tömeges energiák, amiket egy élő személy akaratlanul és nem tudatosan irányít. Néhány ügyben extrém kopogó szellem tevékenységet démonokkal kapcsoltak össze. A szellemjárások általában egy speciális hellyel vagy a halál tragikus helyével kapcsolódnak össze.
A poltergeist tevékenység és a szellemjárás közti különbséget nehéz megkülönböztetni. Egy kopogó szellem korai szakaszában pedig szinte lehetetlen. A szellemjárás és a kopogó szellem tevékenység sok alapvető szempontból közös tulajdonságokkal bír: kísértetek, furcsa zajok, szagok, mozgó vagy eltűnő tárgyak stb.) Azonban néhány ponton nagyon különböznek: a kopogó szellemet általában közvetlenül egy speciális személlyel vagy tárggyal kapcsolják össze. A szellemjárások esetében a szellemek általában azokon a helyeken jelennek meg, amelyeket az elhunyt ismert halála előtt. Kopogó szellem tevékenységet egy élő ember traumája bármikor bárhol elindíthat. A szellemjárások ugyanarra a területre összpontosítanak.
A poltergeist aktivitás elér egy tetőpontot, aztán újra kezdődik az elejéről. Bárhol tudnak utazni. A szellemjárás nem erőszakos. A legtöbb kopogó szellem, amikor energiájuk eléri a tetőpontját, veszélyessé válhat. Mindkettő okozhat szellemi és testi terrort extrém esetben.


Időrend

A kopogó szellem tevékenység ősidők óta ismert világszerte, általában az ördögre fogták, démonokra, boszorkányokra és a halottak szellemeire. A pszichikai kutatás fejlesztése és növekedése a késői 19. században és a korai 20. században segített megerősíteni a poltergeist aktivitás hitelességének megítélését. A korai nyomozók között volt a Pszichikai Kutatási Társaság két alapítója Sir William Barrett és Fredric W. H. Meyers. Meyers hitt a kopogó szellem tevékenység hitelességében és abban, hogy az megkülönböztethető a szellemjárásoktól. Az 1930-as években a pszichológus és parapszichológus Fodor Nándor vitte előre az elméletet azzal, hogy azt állította, hogy néhány poltergeist tevékenységet nem szellemek, hanem az ember közvetítők okoztak, akik élénk elfojtott haragtól szenvednek, ellenségeskedéstől és szexuális feszültségtől. Fodor elméletét sikeresen demonstrálta több ügyben, a híres Thormton Heath poltergeistet is beleértve Angliában, amit 1938-ban vizsgált. Az ügy érintett egy olyan nőt, akinek az elnyomása okozott poltergeist kitörést. A Spiritualists szigorúan kritizálta Fodort, de Fodor megnyerte a rágalmazási pert az újság ellen.

William Roll, a durhami (Észak-Karolina) Pszichikai Kutatási Alapítvány projektigazgatója is feltárta néhány pszichológiai rendellenesség elméletét. Az 1960-as évektől Roll 116 írott jelentést tanulmányozott kopogó szellem tevékenységről, a jelentések áthidaltak négy évszázadon és több mint száz országon. Roll azonosította a mintát és elnevezte (visszatérő spontán pszichokinézisnek (RSPK), melyek megmagyarázhatatlan, spontán testi hatások. Felfedezte azt is, hogy a leggyakoribb emberi közvetítő gyerek vagy tinédzser, aki tudatlanul képes volt pszichokinézisre, a büntetéstől való félelem váltotta ezt ki náluk. Ebben az esetben a közvetítők általában serdülőkorú lányok, ritkábban fiúk. Az egyén nem volt tudatában annak, hogy ilyen zavarokat okoz.


Híres kopogó szellem megjelenések

Bár a kopogó szellem történetek az első századba nyúlnak vissza, a legtöbb bizonyíték ezek alátámasztására anekdotaszerű. Valójában, a történeteknek több verziójuk van, mindazonáltal néhány esetben, pl. a miami kopogó szellem esetében feljegyzések vannak, amelyeket tanúk támasztanak alá, akik látták, hogy mi történt. A tanúk között vannak rendőrök, egy szkeptikus bűvész és a raktár munkásai.

Egy gonosz szellem köveket dobált és elérte, hogy egy kicsi tanyaház falai megremegjenek. Ez volt az először rögzített poltergeist jelenség (858)
Tedworth dobosa (1661)
A varázsló, Livingstonban, Nyugat-Virginiában (1797)
A Bell boszorkány (1817)
A Fox nővérek szellemjárása (1848) – vitatható módon az az egyik leghíresebb eset, mert ez indította el a spiritualizmus beindulását
Hopfgarten Weimar közelében (1921)
Eleonora Zugun – a román poltergeist lány
A Borley Rectory jelenségek (1929)
A Rosenheim kopogó szellem (1967)
Pontefract bencés szerzetes
Az Enfield kopogó szelleme (1977)
A miami kopogó szellem, tanúskodott az ügyben 1-2 rendőr is és egy olyan szkeptikus bűvész is, aki nem hitte el, hogy ez szellem volt, de elismerte, hogy olyan jelenségeknek volt szemtanúja, amiket nem tud megmagyarázni. Több szemtanúja is volt a jelenségeknek, köztük riporterek, parapszcihológusok és a raktárnál lévő munkások.
A Mackenzie kopogó szellem : arról híres, hogy Greyfriars templomkertjében kísértett Edingburgh-ben az Egyesült Királyságban.
A Canneto di Caronia tüzeinek kopogó szelleme (egészen napjainkban (2004-2005, Szicília, Olaszország) - Arról híresült el, hogy ellentmondott minden tudományos magyarázatnak. (Tárgyak gyulladtak meg maguktól, minden előzmény nélkül pl. sűtő, porszívó, nászajándékok, bútorok,midnezt úgy, hogy az elektromos tárgyak nem voltak bedugva).
Tina Resch ügye, amit széles körben bemutattak 1984-ben számos médiában.