Valahol Japánban van egy falu, ahol állítólag ez az érdekes eset megtörtént. Egy tanárember mesélte el, aki onnan származott.
A faluban igen kevesen éltek. A jobb élet reményében rengetegen költöztek el, és sok ház üresen állott. Azon a hideg téli napon, melyen történetünk megesett, egy megfáradt utazó keveredett a faluba, és menedéket keresve a hózápor elöl, besietett az egyik ilyen házba. Miután egyértelműen üresnek látszott az épület, beléptekor meghökkenve látta, hogy egy idős asszony áll vele szemben.
Az idős asszony megkérte, hogy menjen fel az emeletre. A férfi ezt készséggel meg is tette, mialatt a nő követte a háta mögött. Amikor a férfi felért a lépcső tetejére, megfordult, de az asszony addigra eltűnt, s meglepetésére azt tapasztalta, hogy megint a földszinten áll, ugyanazon a helyen, ahol korábban, de a kezében ezúttal egy éles sarlót is tartott.
A férfi felismerve a helyzetet, hogy valószínűleg kísértetet lát, rémülten szaladni kezdett a kijárat felé, ám hiába próbált kijutni, az ajtó zárva volt. Ekkor az idős asszony váratlanul megragadta a karját. Egészen addig árnyékban állt, és a férfi korábban nem látta jól az arcát, de most egészen közelről szemügyre vehette. Az idős nő sápadt volt, húsa rothadó, ahogyan egy idő után minden halottnak. Keményen markolta a férfi karját, aztán így szólt hozzá: „Hallgass ide! Ez alatt a ház alatt tizenhárom holttest fekszik. Adj nekik békét! Ha nem, megöllek!”
Miután kiejtette a szavakat, az ember el kezdett szédülni, és lerogyott a padlóra. Amikor magához tért, fogalma sem volt, hogy mennyi ideig lehetett eszméletlen. Emlékezett mindenre, de azt hitte, hogy csak álmodott. Már megindult a kijárat felé, amikor észrevette, hogy a szőnyeg – ahol korábban az öregasszony állt –, most a szoba közepén van, és sötétvörös folt éktelenkedik rajta.
Kíváncsian odalépett a szőnyeghez, lenyúlt, hogy visszahúzza a helyére, és akkor megpillantotta, hogy a szőnyeg alatt van egy lyuk a padlózaton. Bekémlelt a nyíláson, ahol elrendezve, emberi csontokat látott. Összesen tizennégyet. De akkor miért tizenhárom testről beszélt az öregasszony? – kérdezte önmagától. – Talán ő lehetett a tizennegyedik? Az utazó ezek után kisietett az épületből, és elbeszélte néhány falusinak hátborzongató kalandját. Azok visszamentek vele a házba, ők is lenéztek a lyukba, és valóban, ott voltak a csontvázak, de ezúttal csak tizenhárom.
A falusiak ezek után lebontották a titokzatos építményt, és helyére szentélyt emeltek. Itt helyezték el a vérfoltos szőnyeget is, és az emberek gyakran imádkozhattak a halottakért. Az utazó és mindazok, akik megtalálták a holttesteket, az eset után nem sokkal mind meghaltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése