Amikor a texasi láncfűrészesről szóló, nagy sikerű film 1974-ben megjelent a mozikban, a filmkészítők azt állították, hogy a film megírását valós események indították el. A filmben öt fiatal találkozik egy furcsa stoppossal, aki szárított emberbőrből készült maszkot visel az arcán. A filmet 2003-ban újra leforgatták, és ismét azt állították, hogy valós események inspirálták a film elkészítését. De igaz-e ez az állítás?
Annyi biztos, hogy Texasban nem éltek emberhúst evő, láncfűrésszel gyilkoló emberek, és soha nem fordult elő láncfűrészes gyilkosságsorozat. Az író-rendező Tobe Hooper azt nyilatkozta, hogy akkor fogant meg benne a film ötlete, amikor egy zsúfolt áruház szerszámosztályán meglátott néhány láncfűrészt. Akkoriban éppen egy olyan filmötleten gondolkozott, amely az egyedüllétről, az erdőről, a sötétségről és az ismeretlenről szólt volna. Ekkor a nagy tömegben egyszer csak meglátta a láncfűrészeket, és azonnal kialakult benne a láncfűrészes gyilkosról szóló film ötlete.
Hooper azt is nyilatkozta, hogy a láncfűrészes gyilkos karakterének a motiválója Ed Gein, egy wisconsini farmer volt, aki az 1950-es években sírokat rabolt, feltehetőleg a saját édesanyjáét is. Nekrofil és kannibál volt, és legalább két nőt megölt – az egyik áldozat holttestét Gein lakhelyén találták meg meztelenül, felakasztva, lefejezve és kibelezve.
Gunnar Hansen, az eredeti filmben a gyilkost alakító színész így nyilatkozott:
„Tobe (a rendező) és Kim (az író) ezeket mondták nekem a forgatás egyik éjszakáján. Hallottak Ed Geinről, a wisconsini Plainfieldben élő emberről, akit az 1950-es évek végén letartóztattak, mert megölte a szomszédját – a Psycho gyilkosát is róla mintázták. Ezért amikor elkezdték megírni ezt a filmet, úgy döntöttek, hogy egy egész családnyi gyilkost alkotnak, akikben megtalálható Gein néhány vonása: a bőrmaszkok, a csontból készült bútorok, a kannibalizmus lehetősége. De ez minden. A történet teljesen kitalált. Úgyhogy bocs, emberek. Texasban soha nem volt ilyen gyilkosságsorozat. Láncfűrészes sem".
1957-ben a rendőrök a Wisconsinban található Plainsfieldben kiszálltak Ed Gein rossz állapotú házához. Ő volt a gyanúsítottja az egyik helyi bolt kifosztásának és a tulajdonosnő elrablásának. Amikor a rend őrei kiértek a házhoz, nem kis káosz fogadta őket. A ház kívülről sem nyújtott szívmelengető látványt. Bent a padlót szemét borította, az egész ház tele volt ócskaságokkal, és szinte meg lehetett fulladni a rothadás szagától.
A helyi seriff átvizsgálta a konyhát. Miközben szétnézett a sötét helyiségben, úgy érezte, valami hozzáér a kabátjához. Felnézett, és megpillantott egy lábánál felakasztott lemészárolt tetemet, amint a mennyezetről lefelé lógott. Eltartott pár pillanatig mire ráeszmélt, hogy valójában egy fejnélküli embert lát. Az áldozat a korábban említett bolt tulajdonosnője volt.
A rendőrség több különböző, megcsonkított női holttest maradványát találta meg Gein mocskos házában. Gein a holttestek bizonyos részeiből, főleg bőrből, csontokból, bizarr tárgyakat – dobokat, edényeket, maszkokat, karkötőket, tárcákat, késhüvelyeket, lábszárvédőket, székeket, lámpaburákat, ingeket – készített, és a házban találtak egy hűtőt is, amely tele volt emberi szervekkel.
A kihallgatáson nehezen ismerte be a gyilkosságokat, végül azt állította, hogy szörnytettei elkövetésekor kábult állapotban volt. Amikor arról kérdezték, a többi testrészt honnan szerezte, azt mondta, hogy a helyi sírokból ásta ki őket. Napokkal később vallotta be, hogy megölt még egy asszonyt, de erre sem emlékszik tisztán. Ezzel persze majdnem sikerült a védőügyvédeknek elérni, hogy ártatlannak nyilvánítsák, de csak majdnem.
Gein két nő meggyilkolását ismerte el: az egyiket 1954-ben, a másikat, pedig 1957-ben ölte meg. Négy másik ember (két férfi és két kislány) meggyilkolásával is gyanúsították, akik 1947 és 1952 között tűntek el Wisconsinban, de a Gein házában talált maradványok kivétel nélkül felnőtt nőktől származtak. Gein végig azt állította, hogy az általa meggyilkolt két nőn kívül valamennyi holttestet a helyi temetőből ásta ki.
Feltehetjük tehát a kérdést: hogyan fejlődhet egy gyermek ilyen felnőtté? Egy közelebbi pillantás Ed gyermekkorára számos kulcsfontosságú adattal szolgál.
Edward Theodore Gein 1906. augusztus 27-én született Augusta és George Gein második fiaként La Crosse-ban, Wisconsin államban. Elsőszülött fiuk, Henry, hét évvel volt idősebb öccsénél. Augusta – ez a fanatikusan vallásos asszony – elhatározta, hogy fiait szigorú morális kódex szerint neveli fel. A nő naponta okította őket a Biblia tanításaira. Állandóan azt ismételgette, hogy a nők erkölcstelenek és hiábavalók. Remélte, hogy fiaiból eltűnik minden szexuális vágy, mert attól tartott, hogy a pokolra jutnak. Augusta uralkodó típusú, kemény nő volt, aki csak a saját világképében hitt. Nem volt túlságosan megerőltető számára, hogy rákényszerítse hitét fiaira és férjére. George gyenge férfi lévén az alkoholba menekült, nem volt beleszólása a fiúk nevelésébe. Tény, hogy Augusta megvetette őt és hitványnak, munkára alkalmatlannak tartotta. Nemcsak a gyerekek felnevelését vette át, de a család pénzügyeiről is ő gondoskodott.
Eddie születésének évében vágott bele egy élelmiszer-kereskedésbe La Crosse-ban, és ez elegendő pénzt hozott ahhoz, hogy a család jól éljen. Keményen dolgozott és takarékoskodott, így a család egy sokkal termékenyebb helyre mehetett, távol a város erkölcstelenségétől és az ott lakó bűnösöktől.
1914-ben Plainfieldbe költöztek egy farmra, ami el volt szigetelve mindenféle gonosz hatástól, mely a családot megzavarhatta volna. Még a legközelebbi szomszédok is negyed mérföldre laktak. Ámbár Augusta szorgalmasan próbálta fiait távol tartani a külvilágtól, nem lehetett kellőképpen eredményes, mert a fiúk iskolába jártak. Eddie közepes teljesítményt mondhatott magáénak, annak ellenére, hogy kitűnően olvasott. A kalandregények és magazinok olvasása stimulálta Eddie képzeletét és adott lehetőséget, hogy elmeneküljön saját világába. Osztálytársai kerülték, mert nőies és félénk volt. Nem voltak barátai és mikor szerezni akart magának néhányat, anyja leszidta. Annak ellenére, hogy anyja véleménye a barátkozásról elszomorította, úgy látta őt, mint a jóság mintaképét és legjobb tudása szerint követte rideg utasításait.
Augusta nagyon ritkán volt megelégedve fiaival, gyakran szidalmazta őket, úgy vélte, hogy kétbalkezesek, csakúgy mint apjuk. Tinédzserkoruk alatt és felnőttkoruk elején a fiatalemberek nem kerültek kapcsolatba a külvilággal és csak egymás társaságát élvezhették. Eddie felnézett bátyjára és keményen dolgozó, erősalkatú emberként látta.
Apjuk 1940-ben bekövetkezett halála után egy sor alkalmi munkát vállaltak, hogy gazdaságilag támogassák a farmot és anyjukat. Eddie próbált versenyre kelni bátyja teljesítményével, a városlakók mindkettőjüket megbízhatónak és szavahihetőnek tartották. Ezermesterként munkálkodtak a legtöbbet, de Eddie rendszeresen vállalt gyermekcsőszködést is a szomszédoknál. Ezt igazán élvezte, mert a gyerekekkel könnyebben tudott bánni, mint a vele egykorúakkal. Szociálisan és érzelmileg többféleképpen is retardált volt.
Henry sokat aggódott testvére egészségtelen anyai kötödése miatt. Különféle okok miatt nyíltan kritizálta anyjukat és ez sokkolta Eddie-t, aki tisztán jónak látta az anyját és sértette, hogy bátyja nem ugyanígy tesz. Lehetséges, hogy ezek az incidensek vezettek Henry 1944-es, misztikus és idő előtti halálához.
Május 16-án Eddie és Henry egy erdőtüzet oltottak, ami veszélyesen közel került farmjukhoz. A rendőröknek tett állítása szerint mindketten más irányba próbálták leküzdeni a lángokat. Küzdelmük során egyre közeledett az éjszaka és így Eddie hamarosan szem elől tévesztette Henryt. A lángok eloltása után Eddie hamarosan aggódni kezdett eltűnt bátyja miatt és értesítette a rendőrséget. A rendőrök csoportosan fésülték át a helyszínt, és igencsak meglepődtek, mikor Eddie pontosan odavezette őket, ahol az „eltűnt” Henry feküdt... holtan. Aggodalmaskodtak is néhány dolog miatt, melyek Henry halálát övezték. Például, hogy Henry olyan földdarabkán feküdt, amelyet nem érintett tűz, bár ő maga megégett, plusz a fején ütésnyomok látszódtak.
Annak ellenére, hogy Henryt furcsa körülmények között találtak meg, a rendőrség lezárta az ügyet. Senki sem gondolta, hogy a félénk Eddie képes lenne bárkit is megölni, különösképp a bátyját. Később a megyei halottkém, fulladást állapított meg a halál okaként.
Az egyetlen élő személy, aki megmaradt Eddie-nek, az anyja. Azért így sem tarthatta meg magának túl sokáig. 1945. december 29-én Augusta meghalt a sorozatos szélütések következtében és Eddie-t alapjaiban rázta meg a halála. (Harold Schechter így ír Deviant c. könyvében: "elvesztette egyetlen barátját és igaz szerelmét. Abszolút egyedül maradt a világban.")
Gein anyja halála után is a farmon maradt és abból a sovány jövedelemből élt, amit alkalmi munkákból szedett össze. Leszedte a deszkákat az anyja által legtöbbet használt szobákról, főként a felső szinten és a nappaliban. Szentélyként tartotta fent ezeket a helyiségeket, és érintetlenül hagyta a rá következő években. Berendezkedett az alsó szinten, de csak a konyhát használta és egy abból nyíló kisebb helyiséget, amit hálószobaként tartott fent. Ezekben a helyiségekben töltötte szabadidejét a halálkultuszról szóló magazinokat és más kalandregényeket olvasva. Később egyre jobban belemerült bizarr hobbijába, beleértve az éjszakai temetőlátogatásokat is.
Anyja halála után, Eddie fokozottan magányossá vált. Egyre több időt töltött ponyvaregények és anatómiai könyvek olvasásával. A szobái tömve voltak periodikákkal a nácikról, a dél-tengeri fejvadászokról és hajóroncsokról. Könyveiből Eddie megtanult koponyákat nyúzni, holttesteket kiásni a sírjaikból és az emberi test anatómiájáról is sokat megtudott. Megszállottja lett ezeknek a furcsa történeteknek, gyakran beszélte el gyerekeknek őket, miközben bébiszitterkedett.
Eddie szerette forgatni a helyi újságot is. Kedvenc rovata a halálozási rovat volt. Így értesült a helyi nők haláláról. Mivel sohasem élvezte a másik nem társaságát, vágyát úgy elégítette ki, hogy éjszakánként sírokat látogatott meg. Ámbár, később elmondta a rendőrségen, hogy sohasem lépett szexuális kapcsolatba a kihantolt nőkkel ("rossz szaguk volt"), egy kis gyönyörhöz jutott azáltal, hogy megnyúzta őket, és ruhaként hordta bőrüket. Kíváncsi volt, milyen lehet vaginával és mellekkel élni és gyakran álmodozott arról is, hogy ő valójában nő. Lenyűgözte a nők hatalma és tartása a férfiak felett.
Egész gyűjteménye volt testrészekből, beleértve a levágott fejeket. Egy alkalommal fiatal fiú látogatta meg Eddie farmját. Később elmondta, hogy Gein emberi fejeket mutatott neki, amiket a hálószobájában tartott. Azt állította, hogy a zsugorított fejek a déli tengerekről származnak, fejvadász relikviák. Mikor a fiú elmesélte felfedezését másoknak, történetét a képzelete szüleményének tulajdonították. Aztán valamivel később igazolódott a fiú állítása, mikor két másik fiatalember is meglátogatta Eddie farmját. Ők szintén látták a levágott női fejeket, de azt gondolták, hogy csak furcsa Halloween kosztümök. Hírek kezdtek keringeni és hamarosan a városlakók az Eddie által feltehetőleg birtokolt tárgyakról pletykáltak.
A történeteket egyébként senki sem vette komolyan, egészen Bernice Worden évekkel későbbi eltűnéséig. Tény az, hogy az emberek gyakran ugratták Ed Geint a zsugorított fejekkel, de Eddie csak mosolygott és utalt rá, hogy ott vannak a szobájában. Nem gondolták, hogy igazat mond vagy csak nem akarták elhinni hogy igaz lehet.
A kései 1940-es évek és az 1950-es évek között a wisconsini rendőrség észrevette, hogy megemelkedett az eltűnt személyek száma. Volt négy eset, ami különösen zavarba ejtette a rendőrséget. Az első egy 8 éves kislány Georgia Weckler, aki iskolából hazafelé jövet tűnt el 1947 május 1-jén.
Helybéliek és rendőrök százai kutattak át az egy négyzetmérföldes területet Jefferson és Wisconsin megyékben, remélve hogy rátalálnak a kislányra. Sajnálatos módon, Georgiát senki sem látta és senki sem halott róla azóta sem. Nem voltak elégséges nyomok és az egyetlen bizonyíték egy autógumi lenyomat volt, melyet annak a helynek a közelében találtak, ahol a lánykát utoljára látták. Ezek a nyomok egy Ford típusú kocsitól származtak. Az ügy megoldatlan maradt és nem hozódott fel újra egészen évekkel későbbig, amikor Eddie Geint gyilkossággal vádolták.
La Crosse-ban egy újabb lány tűnt el hat évvel később. A 15 éves Evelyn Hartley akkoriban sokat bébiszitterkedett. A lány apja folyamatosan próbálta hívni a házat, ahol lánya dolgozott, de nem vette fel senki a telefont. Aggódva hajtott a házhoz, de senki sem nyitott ajtót. Mikor benézett az ablakon, a lánya egyik cipőjét és szemüvegét látta a földön. Megpróbált bejutni a házba, de minden ablak és ajtó zárva volt. Egyetlen kivételével, a hátsó alagsori ablakéval. Ennél az ablaknál fedezte fel a vércseppeket. Kővé dermedve lépett be a házba, mert dulakodás nyomaira bukkant. A helyszíni kutatás nem hozott eredményt. Néhány nappal később viszont a rendőrség talált az egyik autópálya mellett néhány véres ruhadarabot, amik Evelynhez tartoztak. A legrosszabbra számítottak.
1952 novemberében két ember állt meg Plainfieldben egy italra, mielőtt továbbmentek volna szarvasra vadászni. Victor Travis és Ray Burges néhány órát töltött a bárban mielőtt távoztak. A két férfit és kocsijukat soha többé nem látták újra. Nagy keresést rendeztek, de nem találták a nyomukat. Egyszerűen eltűntek.
1954 telén, egy plainfieldi kocsmatulajdonos – név szerint Mary Hogan – különös módon tűnt el az üzletéből. A rendőrség először csak piszkos játékra gondolt, aztán vérnyomokat fedeztek fel, melyek a parkolóba vezettek. A rendőrök egy üres tölténytárat is találtak a padlón. Csak spekulációk voltak arra nézve, hogy mi történhetett Maryvel, mivel ugyanúgy, mint az előző néhány esetben, itt sem voltak testek és használható bizonyítékok. Az egyetlen kapcsolat az összes eltűnés között az volt, hogy Plainfield környékén történtek.
1957 november 17-én, miután felfedezték Bernice Worden fejnélküli holttestét és egyéb iszonyatos kegytárgyakat Ed Gein házában, a rendőrség fáradtságos kutatásba kezdett a farm egyéb részeiben és a környező vidéken. Hitték, hogy Eddie több gyilkosságban is részes és hogy a holttesteket saját földjén temette el. Talán Georgia Weckler, Victor Travis és Ray Burges, Evelyn Hartley és Mary Hogan testét is.
Míg az ásatások folytak a farmon, Eddie-t nyomozók hallgatták ki a Wautoma megyei börtönben. Gein először nem ismerte be a gyilkosságok egyikét sem. Aztán, több mint egy napi hallgatás után elkezdte mesélni szörnyű történetét arról, hogy miként ölte meg Mrs. Wordent és honnan szerezte be a testrészeket, melyeket a házában találtak. Gein nehézkesen emlékezett vissza a részletekre, azt állította, hogy kábult állapotban volt a gyilkosságok előtt és alatt. Később már emlékezett, hogyan vonszolta Worden testét Ford terepjárójához, hogy elhozta a készpénzes számlatömböt, és hogy mindezeket elvitte magával a házba. Nem emlékezett viszont arra, hogy fejbe lőtte egy 22-es kaliberű fegyverrel. (Később a boncolás ezt állapította meg a halál okaként.)
Amikor rákérdeztek, honnan van a többi testrész, amit a házában találtak, állította, hogy helyi sírokból lopta őket. Kitartott amellett, hogy ő nem ölt meg egyetlen embert sem, Mrs. Wordent kivéve. Napokkal később viszont az intenzív vallatás eredményeként, végül beismerte Mary Hogan meggyilkolását. Újból állította, hogy kába volt a gyilkosság alatt és nem emlékszik a pontos részletekre. Egyetlen emléke, hogy véletlenül lőtte le. Eddie nem mutatta legcsekélyebb jelét sem a megbánásnak vagy érzelmeknek a sok órai kihallgatás alatt. Mikor gyilkosságairól és sírrablásairól mesélt nagyon tárgyilagos volt, néha még mulatságos is. Fogalma sem volt tetteinek kegyetlenségéről.
Gein épelméjűsége kérdéses volt és a per folyamán javasolták, hogy minősítsék ártatlannak elmebajra hivatkozva. Gein átment egy sor pszichológiai teszten, melyekből később azt a következtetést vonták le, hogy valójában érzelmileg volt gyenge. Pszichológusok és pszichiáterek, akik beszéltek vele állították, hogy skizofrén volt és „szexuál-pszichopata”. Állapotát anyjával való egészségtelen kapcsolatának és neveltetésének tulajdonították. Gein látszólag szenvedett a nők iránt érzett vegyes érzelmektől, irántuk érzett természetes vonzódásától és a természetellenes magatartástól, melyet anyja nevelt bele. Ez a fura „szeretet-gyűlölet” érzés a nők felé túlzottá vált és végül nyílt pszichózisban teljesedett ki.
Míg Eddie tovább tűrte az alapos kihallgatásokat és pszichológiai teszteket, a nyomozók folytatták a farm körüli föld átkutatását. Tíz nő maradványait tárták fel a ház környezetében. Annak ellenére, hogy Ed Gein megesküdött, hogy azok csak nyolc nő maradványai, melyeket a helyi temetőkből hozott el, a rendőrök szkeptikusok voltak. Úgy hitték, nagyobb a valószínűsége, hogy a tetemek az Ed által legyilkolt nőktől erednek. Az egyetlen módja, hogy kiderítsék vajon igazat állít-e Eddie, az volt, hogy megvizsgálják az állítólagosan kirabolt sírokat. Sok-sok, az exhumálás morális kérdéseiről folytatott vita után a hatóság engedélyezte az említett sírok kiásását. Minden koporsó behatolási nyomokat mutatott. A legtöbb esetben a test, vagy egyes testrészek eltűntek.
Később újabb felfedezés korbácsolta fel a kedélyeket és Ed Geint egy harmadik gyilkossággal gyanúsították. November 29-én a rendőrség kiásta egy ember csontmaradványait a Gein farmon. Gyanújuk szerint Victor Travis földi maradványit, aki évekkel ezelőtt tűnt el. A tetemet azonnal egy bűnügyi laboratóriumba szállították és megvizsgálták. A tesztek kimutatták, hogy nem egy férfi csontvázáról, hanem egy középkorú nőéről van szó, egy újabb temetői „szuvenírről”.
A rendőrök megpróbálták belekeverni Eddie-t Victor Travis, és a további három személy évekkel korábbi eltűnésébe, de csak Bernice Worden és Mary Hogan meggyilkolásáért találták felelősnek.
Mikor a nyomozók nyilvánosságra hozták a tényeket – tudniillik, hogy miket is találtak Gein farmján –, az gyorsan elterjedt. Riporterek utaztak Plainfield kicsiny városába az egész világból. A városka világszerte ismert lett és Ed Gein a hírességek státuszába lépett.
Az emberek elutasítóak voltak, de ugyanakkor vonzódtak a kegyetlenségekhez, melyek Ed Gein farmján történtek. Pszichológusok a világ minden tájáról próbálták kitalálni mitől is pörgött be Eddie. Az 1950-es évek során úgy híresült el, mint a leghíresebb dokumentált eset, ami magában foglalta a nekrofíliát, transzvesztitizmust és fetisizmust. Még a kisgyermekek is – akik tudtak Ed Gein tetteiről – kezdtek nótákat énekelni róla és viccelődni. (Amint Harold Schechter írta Deviant c. könyvében: "viccelődéssel űzték el a rémálmokat".) Ezek az ízetlen viccek „Gein-viccekként” lettek ismeretesek és hamarosan az egész világon népszerűek.
Plainfiledben ezalatt a helybéliek tűrték a riporterek támadásait, akik megtörték a mindennapos életet, minthogy örökösen Eddie-vel kapcsolatos kérdéseikkel bombázták a lakókat. Plainfieldet a világ úgy ismerte meg, mint az „aljas Ed Gein” otthonát. A legtöbb lakos, aki ismerte Eddie-t, csak jót tudott mondani róla. Kissé különös volt, sajátos mosollyal és furcsa humorérzékkel. Sohasem gyanakodtak arra, hogy képes lenne ilyen kísérteties bűnöket elkövetni. De az igazság elől nem lehetett menekülni. A kis félénk, csöndes férfi, akiről a város azt gondolta, hogy ismeri, gyilkos volt, aki barátok és hozzátartozók sírjait törte fel.
Miután Gein harminc napot töltött az elmegyógyintézetben és elmebetegnek minősítették, nem lehetett tovább első fokon gyilkossággal vádolni. A plainfieldi emberek rögtön dühödten hördültek fel, amiért Bernice Worden meggyilkolásáért nem fogják perbe. Ezenkívül volt egy kisebb közösség is, akik befolyásolni tudták a bíróság döntését. Geint rábízták a waupun-i Central State Hospitalra.
Röviddel azután, hogy Eddie-t elmegyógyintézetbe zárták, a farmját aukción értékesítették néhány más értéktárgyával együtt. Kíváncsi gyűjtők ezrei érkeztek a kis városba, hogy lássák Eddie mely értékei kerülnek árverésre. Kalapács alá került többek között kocsija, bútorai és műszerei. Az aukciót szervező társaság azt tervezte, hogy huszonöt centért vezeti körbe a látogatókat Ed farmján. A helyi polgárok felháborodtak. Úgy hitték, hogy Ed farmja lassacskán a „morbid emberek múzeumává” válik és a város követelte, hogy vessenek véget az egész felhajtásnak. De annak ellenére, hogy az aukciós társaságnak megtiltották, hogy pénzt szedjen, a lakók nem voltak elégedettek.
1958. március 20-ának kora reggelén a helyi önkéntes tűzoltókat riasztották Eddie farmjához. Ed háza lángokban állt. Az ingatlan hamarosan földig égett, miközben a szemlélődők csendes megkönnyebbüléssel nézték. A rendőrség hitte, hogy egy gyújtogató tehető felelőssé a tüzért, mivel nem voltak problémák a ház elektromos vezetékeivel. A rendőrség nyomozást indított az ügyben, de még csak gyanúsított sem volt soha. Mikor Eddie hírt kapott háza leégéséről, egyszerűen annyit mondott: "Így van jól."
Annak ellenére, hogy a tűz megsemmisítette Ed Gein legtöbb értékét, egy halom holmi megmenekült. Ami Ed tulajdonából megmaradt, továbbra is árverésre került. Ilyenek voltak szerszámai és autója. Eddie 1949-es Ford Sedanja, melyen a holttesteket szállította árvitát váltott ki és végül 760 dollárért kelt el. Az férfi, aki megvásárolta a kocsit később egy piacon állította ki, ahol 25 centért mindenki megnézhette Gein „rémautóját”. A plainfieldi embereknek úgy tűnt, hogy a publikum érdeklődése sohasem lohad le.
Tízévnyi elmegyógyintézetbeli kezelés után a bíróság végül úgy döntött, hogy Gein már kompetens kiállni a pert. Az eljárás 1968. január 22-én kezdődött, célja az volt, hogy kiderítse vajon Eddie beszámítható volt-e vagy sem Bernice Worden megölésekor. A valódi tárgyalás viszont 1968. november 7-én indult. Eddie nézte, amint a hét tanú a helyére áll. Néhányan közülük labor technikusok voltak, akik a boncolásokat végezték Mrs. Worden holttestén, egy korábbi seriffhelyettes és maga a seriff. A bizonyítékok feltornyosodtak Eddie felett és a bíróság egy hét leforgása alatt meghozta ítéletét. Ed Geint bűnösnek találták első fokon, gyilkosság bűntettében, de mivel Eddie-t a gyilkosság elkövetésének idején beszámíthatatlannak találták, később nem bűnösnek mondták ki és felmentették. A per után azonnal visszaszállították a Központi Állami kórházba.
Bernice Worden, Mary Hogan és azok családjai, akiknek a sírjait kirabolta mindig úgy érezték, hogy nem szolgáltattak igazságot. Hitték, hogy Eddie kibújt a megérdemelt büntetés alól, de nem tudtak változtatni a bírói döntésen. Eddie elmegyógyászati kezelés alatt maradt egész hátralévő életében, napjait boldogan és kényelmesen töltötte. Schechter úgy írta le, mint a páciensek példaképét: ”Eddie boldog volt a kórházban – talán boldogabb, mint egész életében. Jól kijött a többi beteggel, mégis nagyrészt magában volt. Három szelet húst evett meg naponta (a riporterek igencsak meglepődtek mennyi súlyt szedett fel Ed Gein öt évvel azelőtti letartóztatása óta). Továbbra is mohón olvasott. Szerette rendszeres beszélgetéseit a pszichológussal és élvezte a kézműves munkákat, amiket adott neki – kövek csiszolása, takarók készítése és más foglalkoztatással kapcsolatos terápia. Kifejlődött benne az érdeklődés a rádióamatőrködés felé és engedélyt kapott, hogy szerzett pénzéből egy olcsó rádióvevőt vegyen.
Összességében tökéletesen barátságos és könnyen kezelhető páciens volt, azon kevesek egyike, akiknek sohasem volt szüksége nyugtatószerekre, hogy őrületüket irányítás alatt tudják tartani. Valójában, nem számítva bizonyos furcsaságokat – a zavarba ejtő nézés, ahogy a nővéreket bámulta vagy más asszonyokat, akik nézőterébe tévedtek – nehezen mondhatnánk rá, hogy teljesen őrült volt."
Schubert igazgató azt állította a riportereknek, hogy minta páciens; "Ha minden betegünk olyan lenne, mint ő, nem lenne problémánk."
1984. július 26-án halt meg, rákkal folyatott hosszú küzdelem után. A plainfieldi temetőben helyezték végső nyugalomba az anyja mellett, nem messze azoktól a síroktól, melyeket sok évvel korábban kirabolt. Ed Geinről elmondhatjuk: sokan értek el magasabb számokat a gyilkolásban mint ő, de kevesek voltak ennyire hátborzongatóak.
2000. június 20-án ismeretlen tettesek ellopták Ed Gein sírkövét a wisconsini temetőből. Egyébként korábban többször meg is rongálták. "Egy Geint birtokolni egyeseknek olyan, mint másoknak egy Remrandtot." – mondta Andy Kahan, aki az ilyen sorozatgyilkosoktól származó emléktárgyak eladásának és birtoklásának az ellenzője, illetve egy ilyen kampány vezetője is.
Gein története inspirálta – legalábbis részben – Norman Bates karakterét a Psycho című filmben. Bates nőket gyilkolt, mert kifacsart észjárásával úgy érezte, hogy így lehet hűséges halott anyjához.
A bárányok hallgatnak című regényben a transzvesztita sorozatgyilkos, Buffalo Bill karaktere is Ed Gein történetén alapszik: ő azért ölt nőket a regényben, hogy a bőrüket felhasználhassa.
A texasi láncfűrészesről szóló filmben a bőrmaszkot viselő gyilkos karaktere és története számos fontos mozzanatban eltér attól, amit Ed Gein életéről és tetteiről tudunk. A legfontosabb eltérés az, hogy Ed Gein inkább sírrabló volt, mint sorozatgyilkos, és nem láncfűrésszel darabolta fel a még élő áldozatait. Ennek ellenére határozottan állíthatjuk, hogy hasonlóságok is találhatók a film és a valós események között, például a gyilkosság egy áldozatának felakasztása a gyilkos házában, a holttestek bőrének felhasználása, a kannibalizmus elemei.
EREDETI FELVÉTEL!RIPORTER HALÁLA!VIDEÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése