VÁMPÍROK LEGENDÁJA!

Vámpírok
A vámpírok mítikus teremtmények. Elhunyt emberek holttesteit elevenítik meg, emberi vagy állati vérrel táplálkozik, gyakran vannak természetfeletti hatalmaik, megerősödött testi képességeik, és képesek a testi átalakulásra is. Néhány kultúrában léteznek nem-emberi vámpírok mítoszai, mint például démonok vagy állatok, például denevérek, kutyák és pókok. A vámpíroknak sokféle hatalmat és karakterjellemzőt tulajdonítanak, különböző hagyományoktól változóan. A vámpirizmus annak a gyakorlata, hogy személyből vagy állatból lévő vért isznak. A folklórban és népszerű kultúrákban létezik az a hit, hogy az ember természetfeletti hatalmakat kap azáltal, hogy emberi vért iszik. A hús vagy vér fogyasztását gyakran pszichológiai hadviselés egyfajta taktikájának is használták, ezzel tartották rettegésben az ellenséget. Az állattanban a vámpirizmus kifejezést a piócák, szúnyogok, vámpírdenevérek, egyéb élőlények kifejezésére használják, akik más teremtmények testi folyadékaira vadásznak.




Népi hiedelmek a vámpírokról

Egészen a 19. századig azt hitték a vámpírokról Európában, hogy visszataszító szörnyek, az udvariasnak, arisztokratikusnak képzelt vámpírok később váltak népszerűvé. Általában hittek abban, hogy az öngyilkosok, a bűnözők vagy gonosz varázslók válnak vámpírrá.  Más esetekben úgy vélték, hogy a kegyetlen, erőszakos halál áldozata hajlamos arra, hogy vámpír legyen. Az európai vámpírmítoszok többségének szláv vagy/és román eredete van.


Szláv vámpírok

A szláv népcsoportú embereknek vannak a leggazdagabb legendáik a vámpírokról az egész világban. A vámpírokat ezenkívül lefejezéssel, elégetéssel, a gyászszertartás megismétlésével, ördögűzéssel lehetett megsemmisíteni.


Romániai vámpírok

A romániai vámpírok hasonlóak a szláv vámpírokhoz, mivel a két népcsoport nagyon közel él egymáshoz.  A vámpír itt családokat és haszonállatokat támadott meg. A vámpírokról ugyanazt hitték, mint a boszorkányokról, hogy május 4-én Szent György napján a legaktívabbak.  Hogy megsemmisítsenek egy vámpírt, először karót döftek belé, át  atestén, majd a szájába fokhagymát helyeztek, esetleg lefejezték. A 19. századi emberek időnként golyót lőttek át a koporsón keresztül, hogy megelőzzék az emberek vámpírrá válását. Előfordult, hogy a testet feldarabolták és elégették, majd vízzel keverték és odaaták a családtagoknak gyógymódként.


Róma és a vámpírok

Napjainkban Rómát jellemzik a vámpírtörténetek és filmek, amit kétségtelenül befolyásolt Bram Stoker: Dracula c. regénye. A tradicionális római hit szerint, a lélek a test körül marad a halál után, és néha vissza akar térni. A római mítoszok gazdagították Magyarország, Románia és a szláv országok vámpírmítoszait. Az ősi Indiának is sok mitikus vámpíralakja van.


A vámpírok jellemzői:

·     Mivel már halottak, a vámpíroknak nincs szükségük olyan dolgokra, amelyekre az embereknek az életben maradáshoz, például nem igényelnek oxigént. Általában sápadt a bőrük és hűvös.

·     A vámpírokról úgy félik, hogy képesek az alakváltásra, bár ez inkább a szépirodalomban van jelen, nem az eredeti folklórban.

·     Néhány vámpír tud repülni. Néha ez a képesség természetfeletti, néha pedig kapcsolódik a vámpír képességéhez, hogy át tudjon változni repülő teremtménnyé.

·     A vámpíroknak nincs árnyékuk és nincs visszatükröződésük. Ezt a mitikus tulajdonság nagyrészt az eurűpai mítoszokra jellemző, és ahhoz köthető, hogy a vámpíroknak nincs lelkük. Modern irodalomban ezt tükrözi, hogy a vámpírokat nem lehet lefényképezni.

·     Néhány hagyomány úgy tartja, hogy egy vámpír nem tud belépni egy házba, hacsak őt be nem hívják. Általában, az első alkalommal, ha behívják, utána már be tud menni magától is.

·     A vámpír ereje nappal korlátoott. Néhány esetben a napfény vámpírokat ölhet meg, elégetheti őket vagy nappal teljesen kábultak.

·     A vámpírok vonakodhatnak attól, hogy testüket víz érje, különösen folyóvíz.

·     Néhány mese úgy tartja, hogy a vámpíroknak napkelte előtt vissza kell térniük lakhelyükre, hogy biztonságban pihenjenek. Más történettek szerint koporsóban alszanak.

·     Néhány mesében nagyon speciális étrendi követelmények vannak, másokban nem. Mindazonáltal a legtöbb élőhalott meséjét jellemzik azok a vámpírok, akik nem tudnak normális emberi ételt enni.

·     Vannak olyan dolgok, amely felett a vámpíroknak nincs hatalmuk, ilyen a fokhagyma, a vadrózsa ága, különböző szent dolgok (szentelt víz, feszület, rózsafüzér). Ez a mesétől függ. A fokhagyma például javarészt európai vámpírlegendákban szerepel. Más régiók mítoszaiban más növényeknek van hasonló hatása. A szenteltvíz és más szent szimbólumok a kultúrától függenek.





Vámpírfajták


A Strigoi
A romániai strigoi vámpírok úgy néznek ki, amilyennek az élőhalottakat gondoljuk. Látszólag nem különböznek az élőktől, az emberek közelében rejtőznek, és azon mesterkednek, mi módon tudnának ártani nekünk.

A romániai élőhalottak általánosan két kategóriába sorolhatók: a moroi, az áldott halott, amely jóindulatú, a másik pedig a strigoi, amely végtelenül gonosz. Ezek a holtak a sírból előjőve sok tekintetben éppen olyanok, mint életükben voltak. A strigoik így például népszerűtlen, rosszindulatú, veszélyes vagy kegyetlen alakok voltak, és maradtak haláluk után is.

Hacsak nem tudjuk biztosan, hogy élőhalottal van dolgunk, néha nehezen különböztethetjük meg őket az élőktől. Vannak azért árulkodó jelek. Sohasem beszélnek például, hanem éberen figyelik, mi zajlik körülöttük. Olyan, mintha tudnák, mire gondolunk, vagy mi fog történni legközelebb. Mindezt valószínűleg a fejlettebb érzékeiknek köszönhetik.

Bár legtöbbjük éjszaka éber, néha nappal is megjelenhetnek, és ha figyelmesek vagyunk, viszonylag könnyen kiszúrhatjuk őket. Egy strigoi ugyanis nem vet árnyékot, még a legerősebb fényben sem. Nincsen tükörképe sem, így ha éppen vámpírra vadászol, nem árt magaddal vinni egy tükröt.

Románia egyes részein a vámpírok egyáltalán nem esznek semmit, és undorodnak a fokhagymától, akár nyers, akár főtt (Az utóbbi persze akár egy emberre is igaz lehet, ezért ne döfjünk mindenkinek karót a szívébe, aki elfintorodik a fokhagymától!) Nem szeretik a keresztény szimbólumokat, ám nem szabad kizárólag azokban bízni (csak igaz hívő használja őket, ugyanis másképp hatástalannak bizonyulnak!)

Aranyszabályok a strigoihoz:

Igyekezz elkerülni őket!
Szórj szét apró dolgokat, például gyöngyöket vagy mákszemet! Meg fognak állni, hogy megszámolják.
Legyen nálad egy fej fokhagyma, vagy valamilyen szent tárgy – ezek elriasztják őket.
Keress valamilyen folyóvizet – nem tudnak átkelni rajta
Egyesek nem lépnek be a házba hívás nélkül – jól nézd meg, kit hívz be!




A penanggalan
Talán a legfélelmetesebb az összes vámpír közül a malajziai penanggalan. Ázsia egyes részein úgy hiszik, ezek a lények képesek lecsatolni egyes testrészeiket, és elküldeni, hogy csapolják meg az élők életerejét.

 A penanggalan vagy penanggal az egyik leggyakoribb formája a Malajziában honos élőhalottak. Rendszerint nem több, mint egy lebegő női fej, véres ajakkal – ez a fajta mindig nőnemű -, amely beleit húzza maga után. A penanggalant általában valamilyen sötét szellem vagy gonosz varázsló irányítja.

A maláj vámpírok főként éjszaka közlekednek, az égen repkedve. Rendkívül éle fogaik vannak és dülledt szemeik, amelyekkel jól látnak a sötétben. Időnként ijesztő rikoltást hallatnak, és általában gyerekekre vagy terhes nőkre támadnak. A penanggalan valójában maga is anya volt, de belehalt a szülésbe, és azután változott szörnnyé.

Miután a penanggalan jóllakott, visszatér a sírjába, ahol a fej ismét csatlakozik a test többi részéhez. Ha rátámadnak, orrából tűzet fúj, hogy elégesse az ellenfelét.

Aranyszabályok a penanggalanhoz:

Próbáld bozótosba csalni, ahol a belei fennakadhatnak az ágakon.
Ha ez nem megy, csalogasd be valamilyen tárolóedénybe, és csapd rá a fedelét. De előfordulhat, hogy füstté válik, és meglép!
Dugd be a füledet, hogy védekezz a fülsiketítő sikoltása ellen.
Ha el akarsz pusztítani egy penanggalant, keresd meg a sírját, és égesd el a testét. Ez azonban rettentően veszélyes.


Az Aswang
Az összes élőhalott közül a Fülöp-szigeteki aswang hasonlít legkevésbé egy vámpírra. Még csak nem is emberforma.

Az aswang leginkább egy kisméretű, pikkelyes, denevérszárnyú nagy orrú sárkányra emlékeztet, amelynek hosszú, üreges nyelve van. Manananggalnak és mandurugónak is nevezik.

A Fülöp-szigetek egyes részein úgy tartják, az aswangok nem holtak lelkei, hanem olyan gonosz lelkek vagy szellemek, amelyek sosem öltöttek testet. Mások szerint gonosz varázslók, akik változtatni tudják az alakjukat, és csak azért léteznek, hogy ártsanak szomszédaiknak.

Az aswangok többnyire nőneműek, és alvó fiúkra-férfiakra támadnak. Kedvenc áldozatuk kisgyermek, de a védtelen időseket és gyengéket sem kímélik.

Általában háztetőre szállnak le, amíg a család otthon alszik, és az ereszcsatornában rejtőznek. Elődugják hosszú nyelvüket, és leeresztik oda, ahol a háziak alszanak. A nyelv hegye nagyon éle, maga a nyelv pedig üreges, amelyen keresztül a vámpírok vért vagy verejtéket szívnak fel – mindkettő táplálékuk. Ahogy az aswangok esznek mellkasuk hatalmasra nő.

Számos aswang fajta létezik, attól függően, hogy melyik Fülöp-szigeteki szigeten vagyunk. Egyes őslakók szerint a lények alsó- és felsőteste el tud válni egymástól, és külön-külön képesek gonosztetteket végrehajtani. Mások úgy tartják, az aswangok egy tik-tik nevű apró bagolyféle alakját öltik fel vagy gyönyörű nőét.

Aranyszabályok az aswanghoz:

Tégy a zsákocskádba emberi vizelettel elkevert sót, és éjszakára akaszd a nyakadba. Mindkét összetevő védelmező hatású
Ügyelj rá, hogy ne legyen légy a szobádban: lehet, hogy az aswang álcázza így magát.
Nézz körül, hogy nem lógnak-e le üreges nyelvek a mennyezetről!


A Tokolos
Vajon a vámpír valóban egy halott ember szelleme, vagy inkább valami démonféle? Esetleg boszorkányság révén irányított szellem?

E kérdések merülhetnek fel bennünk a dél-afrikai vámpír, a tokolos (vagy ikolos) kapcsán, amely számos helybeli törzs hagyományaiban megtalálható. Egyes törzsek számára a tokolos egy olyan ember összezsugorodott teste, akit boszorkányok támadtak meg. Ha a varázsló megszerzi az ember ürülékének egy részét, ki tudja venni az emberből az életet, amitől az csak egy apró, összezsugorodott burok marad.

Az afrikai Aranyparton ugyanakkor az elnevezés egy vámpír varázslót takar, akinek a lábfeje helyén kampók vannak, és akinek vér a tápláléka. A legfontosabb leírás a tokolosról a Lesotho déli részén élő xhosa néptől származik. Eszerint kicsi, majomszerű lény, amely néha egy nagy fekete madár testét ölti fel, fejnek pedig emberi koponyát használ. Ez a vámpírfajta nem mindig iszik vért – bár képes rá -, hanem olykor az energiavámpírokhoz hasonlóan az életerőt szívja ki az alvóból a bőrén keresztül.

A tokolos nagyszerű alakváltó, aki áldozatait – akik általában nők- délceg férfi képében közelíti meg, és felajánlja, hogy segít cipelni a rőzsét vagy a mosott ruhát. Ha egyedül maradnak, felveszi valódi alakját, és támad. Ugyancsak rátámadhat alvó emberekre, különösen gyerekekre és az idősekre, akik nem tudják megvédeni magukat.

Aranyszabályok a tokoloshoz:

Legyen az ágad kellően magas, hogy ne tudjon a tokolos felmászni.
Rajzolj egy kört a földre, és hint rá varázserejű gyógyfüveket – a tokolos nem tud áthatolni rajta.
A tokolos gyakran folyóparti barlangokban él, ezért érdemes kerülni azokat.
Óvakodj a fekete, pupilla nélküli, vágott szemektől!


A sampiro
A sampirók meglehetősen bizarr külsejű albániai vámpírok, akik eredetileg csak saját családjaikat, közösségüket támadták meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének rendkívül veszélyek, hogy mást ne támadnának meg, vagy ne innának vért.

A sampirok a távoli vidékek, így például az albán hegyek lakói. Kezdetben a keresztényekkel együtt élő muszlim törökök holtestének tartották őket, később azonban már minden olyan halottnak, akiket nem temettek el megfelelően. Így azokat fenyegeti sampiróvá válás veszélye, akik török származásúak, illetve akiket nem az albán ortodox egyház szertartása szerint helyeznek örök nyugalomra.

 E fenti esetekben körülbelül 3-4 órával temetés után a sampiro megelevenedik, és a halotti leplét továbbra is viselve bolyongani kezd. Különös módon ekkor már nagy, magas sarkú lábbelit hord, amelyen bizonytalanul imbolyog. Szeme autófényszóró méretű, és cuppogó hangot hallatva csalogatja magához áldoztát. Először a saját családjára tör, de később a tágabb közösségre is; aki csak szembe jön vele, megtámadja.

A sampiro elpusztításának nincs ismert módja, csak az segít, ha megfelelő módon temetjük el a holtakat. Albánia északi részén ugyanakkor úgy tartják, hogy ha egy farkas megtámadja a sampirót – akit ezen a vidéket olykor lugatnak neveznek -, leharapja a lábát, mire a sampiro örökre visszatér a sírjába.

Megjegyzés: Ha egy sampiro harminc évig észrevétlen marad, nem kell visszatérnie a sírjába, hanem örökre az élők világában maradhat, csak árnyékos, hűvös helyen kell tartózkodnia. Ilyen esetekben kukuthi a neve.

Aranyszabályok a sampiróhoz:

Haladj gyorsan – a sampiro mindig bizonytalanul mozog magas sarkán, és nem tud gyorsan menni.
Fontos, hogy a vámpírral való találkozást megelőző egy órában részt vegyél egy ortodox szertartáson – a római katolikus mise nem hatásos.
Ügyelj rá, hogy ne legyen nálad semmi, ami arra utalna, hogy muszlim vallású vagy török nemzetiségű vagy – ők a fő célpontjai a sampironak.
Ha meg szeretnél figyelni egyet, az átlagembernél magasabb alakot keress, aki halotti leplet visel.


A Vrykolakasz
A vrykolakasz görög vámpír, amelyet az ország egyes részein vrykokolasz, Krétán pedig katakanesz néven is ismernek.

Bár vannak ismertetőjelei, a vrykolakasz szinte megkülönböztethetetlen az élő embertől, fényes nappal is járkálhat, és rendszerint dél körül tűnik fel,

Az élő emberhez való hasonlatossága mellett a vrykolakasz vöröses hajú, ami ritkaságnak számít Görögországban. Tekintete réveteg és üres, nem vet árnyékot sem a lámpa, sem a nap fényénél, és keveset beszél.

Nem feltétlenül iszik vért – bár ha akarja, megteheti -, de e nélkül is nagy károkat okozhat az élőknek. Erőszakos és gyakran lop ennivalót, így kukoricát, babot vagy bort, amit másnapra hagytak elő. Gyakran kirántja a lepedőt az alvó ember alól, és durván elveri. Olykor a hangját is hallatja, mikor a templomba igyekvőkön gúnyolódik.

Sokféleképpen lehet az emberből vrykolakasz, például ha megfelelő egyházi szertartás nélkül hal meg; ha valamilyen vallási ünnep napján fogan vagy születik meg, ami szentségtörésnek számít; ha egy állat halad el a holtteste alatt vagy felett a temetés előtt; ha pestisben vagy valamilyen ismeretlen kórban hal meg; vagy ha istentelen életet élt.

Aranyszabályok a vrykolakaszhoz:

A legjobb kerülni őket.
Ha valaki gyaníthatóan vrykolakasz, kérjük meg a püspököt, hogy nyitassa fel a sírját és végezzen ördögűző szertartást.
Szórj szét valamilyen főtt ételt vagy babszemeket. A vrykolakasz megáll, hogy megegye, és ez alatt kereket oldhatsz.
Hívj segítségül egy angyalt, amitől a vrykolakasz eltűnik.
A vrykolakasz kedvelt tartózkodási helye az emésztőgödör és a szemétdomb.


A Draugr
 A trollok és az óriások földjén, Skandináviában honosak a draugr vámpírok. A vikingek kincsének őrzőiként e félelmetes lények bárkit megtámadnak, akiről azt gondolják, hogy ellophatja az aranyukat – vagyis mindenkit.

Bűzös fészkeiket viking harcosok sírjai mellett készítették el, mely sírok némelyike régi kincsekkel van tele. A draugrok magukénak tartják a kincset, s napnyugtáig számolgatják aranyukat, majd éjjel útnak indulnak emberre vadászni.

Erejük emberfeletti, és állandóan harcra készek – a drugrok minden bizonnyal az éjszaka legfélelmetesebb teremtményei Valószínűleg a kincsek iránti imádtuk az oka, hogy az élőkre támadnak, attól tartva, hogy titkos készleteiket tolvajok fenyegetik. De az is lehet, hogy egyszerűen ők a legveszedelmesebb vérszívók. Biztosat talán sosem fogunk megtudni, hiszen még senki sem élte túl a velük való találkozást.

Az bizonyos, hogy sohasem tévesztenél össze egy draugrt egy lő emberrel, annyira könnyen felismerhető. A bőre fekete vagy hullasápadt, és mindig szörnyű szag lengi körül – a halál és a kétségbeesés szaga.

Csak a legbátrabb és legeltökéltebb emberek remélhetik, hogy felülkerekednek egy draugron, és még e hősöket is a végsőkig kell küzdeniük a győzelemért. Olyan hatalmas az ereje, hogy miután legyőzték, a draugr testét meg kell semmisíteni, nehogy visszatérjen belé az életerő.

Aranyszabályok a draugrhoz:

Az első és legfontosabb szabály: kerüld!
Ne próbálkozz fokhagymával vagy kereszttel; nála nem működik
A draugr éjszaka jár, és nappal alszik
A draugr változtatni tudja a méretét, ezért sose fordíts hátat neki.
Egyes draugrokat nem fog a fegyver, ezért mindig legyen B terved is.


Energiavámpírok:
Nem minden vámpír emberforma. Az energia- vagy más néven „pszichikus” vámpírok olykor nem többek egy fémgömbnél, ami persze nem jelenti azt, hogy veszélytelenebbek lennének.

Ezek a vámpírok kötődnek talán a leginkább a fekete mágiához, és gyakran halott boszorkányok gonosz szellemeinek tartják őket. Megtalálhatók Dél- és Közép-Amerikában, valamint Ázsia egyes részein, a legtöbbször temetők felett repkedő, rendkívül gyorsan mozgó fénygömbökként.

Nem fogyasztanak embervért, hanem inkább az energiát szívják ki áldozataikból, legyengítve és kedvtelenné téve őket.

Megjelenhetnek gomba- vagy penészgombatelepek formájában is, ekkor nem mozognak, csak a közelükben lévők energiáját szívják el. E vámpírfajta leghíresebbike egy színtelen, ember formájú földdarab képében létezett a Rhode Island-i Province-ben, a Benefit utca 135. alatti ház pincéjében, míg el nem pusztították. Ez a vámpír mindenkinek elszívta az energiáját6, aki felette élt, állandó betegséget okozva nekik. Ez a történet az alapja az amerikai író, H. P. Lovecraft A ház, amelyet mindenki elkerül című írásának.

Mexikó egyes részein kis lángnyelvek – némelyik nem nagyobb a gyertyalángnál – keringenek a házak ablakainál és szívják ki a bent élők energiáját.

Valójában nagyon keveset tehetünk ellenük, azon kívül, hogy megkeressük a boszorkány vagy varázsló sírját, és szentelt vizet vagy savat locsolunk rá, esetleg elégetjük a holttestet. Ez remélhetőleg gátat szab az energiavámpírok működésének, de ahogy már említettük, biztosak így sem lehetünk a sikerben.

Aranyszabályok az energiavámpírokhoz:

Az egyetlen igazán hatásos védekezés, ha lehetőség szerint elkerüljük őket.
Ha nincs rá mód, locsoljunk szentelt vizet a vámpír sírjára vagy égessük el a tetemet.